Üzenet a palackban

2011 szeptember 2. | Szerző: Pepper |

 Jártam itt,ott….a depresszió legalsóbb szintjein is szét néztem.Hátha nem megyek többet…sosem lehet tudni….és bizony..”Félem a pokol sötét bugyrát!”…

Legutóbb arról meséltem neked,hogy találkozgatok Szerelemmel….Hát,hogy őszinte legyek,addig-addig beszélgettem vele,amíg rá nem jöttem,hogy nem vagyunk egymáshoz valók…Sok baj volt vele,bár két évvel fiatalabb volt tőlem,mégis legalább 10-el idősebb lélekben…aztán…amikor feküdtünk a fűben és bámultuk a csillagos eget…hirtelen már nem láttam olyan helyesnek…De a legnagyobb bajom az volt vele, hogy véleménye volt a gyereknevelésről. Nem mondom,hogy neki nem lehet….de amióta gyerekem van,nem “pendülök egy húron” ebben a témában a gyermektelenekkel.A tanácsaikat pedig eleve “kétes forrásúnak” vélem. Szóval néhány alkalom után sem láttam benne azt a férfit,aki eltudná fogadni egy másik férfi fiát…Ez pedig egy anyának…meglehetősen sokat nyom a latba,legyen az bármilyen erős vonzalom.

Nem is tudom,hol folytassam. Új munkahelyem van….Pénteken még utolsó napomat töltöttem a régin, Hétfőn meg már az elsőt az új helyen. Az anyám szerint biztos, hogy burokban születtem…bár ő erre nem emlékszik pontosan,mert már olyan régen volt!!..:))…Ezt persze csak a folyamatos munkaviszonyomra értette,mert egyébiránt van számon kérni valóm a Jó Istentől.

Lássuk csak!…

41 éves vagyok….és 18 éves korom óta folyamatosan dolgozom,ezidáig egyetlen napot sem töltöttem bejelentett munkaviszony nélkül.Úgy terveztem pár hónapig munkanélkülire megyek…nem keresek sokkal többet most sem…már a benzinen megtakarítom a különbséget.Hulla fáradt vagyok…az agyam tompa,a látásom egyre csak romlik…már nem tudom a nevem leírni olvashatóan…Az információ nem átmegy rajtam,hanem kikerül. Legszívesebben csak ücsörögnék egy fotelban.Csendben….és beszélni sem akarok semmiről.Senkivel.

13 évet húztam le ott…Na azért nem a gulágon…de nem volt sokkal jobb.Fogalmam sincs,hogy stressz kellene oldanom,vagy élénkítőt kellene szednem….Elhasználtnak érzem magam.Csak a mosatlan mennyiségét vagyok képes megállapítani….a por, a kiszáradt virág egyáltalán nem zavar.Engem se “locsolgat” senki!

Naponta többször elmondom magamnak…Szedd már össze magad!….de mindig visszaesem.

Egyedül vagyok…a szolgáltatókkal, a bankkal,az új munkahellyel….és úgy érzem megfojt az Élet!