Körhinta

2011 július 14. | Szerző: Pepper |

 ….és most értem körbe.

Éppen most,amikor töröltem magam az összes társkereső oldalról,amikor lenyugodtam végre..és kezdtem más szemmel nézni a Királyra….(sokat segített, hogy az utóbbi hetekben megint sokat szeretkeztünk)…és kezdtem újra szétnézni az életemben , hogy vissza térjek nem régi múltamhoz,elfogadjam amit kaptam. Nem nekem való a net szerelem…..nem nekem való a netes társkeresés….Tönkre megyek a sok futó kalandba…nem bírom követni az iramot….és egyébként is….Szeretek igazat mondani,szeretek őszintén érezni….szeretek mindent komolyan venni….a hülyeséget is!Mindent elhiszek,amit mondanak…mindent elképzelek….amit nem látok azt is,de ha fényképet mutatnak,nem látom helyesen.Mindig többet látok benne, mint a valóság…

….és akkor levelet kaptam.De nem ám másik bolygóról,vagy másik országból…még csak nem is másik városból. Innen a szomszédból,öt utcányira tőlünk….

Attól a gyönyörű barna szemű ,fekete kis pasitól….akiről mindig csak álmodoztam. De sosem mertem közeledni,sőt azt hiszem…soha senkinek nem ejtettem ki a számon…hogy Ő az.Érezted már azt valaha,hogy ránéztél valakire és tudtad,hogy ő az?!…Ezzel a fiúval…aki azóta 39 éves férfivá érett….mindig ezt éreztem. De soha nem beszéltünk.Ismertük egymást régről…még iskolából,mint kiderült ő emlékezett a hosszú szőke hajú,kék szemű kislányra….Mint egy kedves álomra,egy édes gondolatra. De ritkán láttuk egymást,néha összefutottunk itt-ott…de sosem voltunk egy helyen,egy időben…

Időnként hallottam róla,hogy éppen kivel él….hogy mivel foglalkozik….hogy Ő is ott volt,hogy Ő is azt csinálta…..De semmi lényeges,semmi hangulat változás…

Csak egy kósza gondolat….Hogy milyen lenne?…mit mondana?…és,hogy mennyire vonz…:)

Aztán úgy két hónappal ezelőtt közösségi oldalon frissítettem a profil képemet… semmi extra,egy ágyon könyöklős,szépen nézős fotó…és erre kaptam egy meglepő levelet tőle…”Ez a kép nagyon vad!…huhhh….”

…aztán levelezni kezdünk,de mivel három hét múlva elutazott….abba maradt a levelezés…Fura módon még csak nem is gondoltam rá úgy,mint egy pasira… csak mint egy régi ismerősre városkámból.Ezeken a közösségi oldalakon olyanokkal is szóba elegyedek,akikkel eddig az életben sosem….Nem volt nagy ügy,ezt abból is tudni lehet,hogy barátnémnek sem mondtam el. Aki pedig….A-tól Zett-ig mindent… oda-vissza,betéve tud rólam.

De ebben az az érdekes,hogy barátnémmal viszont igen jóban volt álom lovagom… de csak mint munkatárs,mint jó haver…és szinte hihetetlen,de tán’ a sors rendezte így,mi még akkor sem,soha sem találkoztunk….nem beszéltünk.Annak ellenére,hogy volt egy közös barátunk…..Utólag kiderült,azért barátném sokat mesélt neki rólam, kisfiamról….kalandjainkról,hülyeségeinkről…Nekem viszont róla semmit…:)

Két hét csend után….amikor is fejem a sárga oroszlánnal volt tele…jött egy újabb üzenet. Már nem dolgozol “ott”?

….és újra levelezni kezdtünk…aztán egyszer csak jött egy olyan levél,amiben ez állt.

“Pepper!…én nem tudom,mi történik velünk.Nem is akarok erre magyarázatot keresni!Tudom,hogy férjnél vagy,kisfiad van…és nekem élettársam. De úgy érzem,hogy egyre jobban vonzódom hozzád.Ez egy régi keletű érzés…nagyon sok éve érzem ezt,csak eddig nem volt lehetőségem,hogy elmondjam neked.Mi mindig is ismertük egymást,de soha még soha nem beszéltünk. Ez mostanában nagyon megváltozott,aminek én nagyon örülök.Éppen ezért nem akarok válaszokat találni,csak érezni…hogy JÓ!…és szeretném ha lehetőséget adnál arra,hogy végre megismerjük egymást.Mert nem akarok megint elmenni az esély mellett!Ha te is így gondolod,beszéljünk!Látni szeretnélek,hozzád érni.”

Erre a levélre  úgy 15-20 évet vártam,de csak két nap múlva válaszoltam….
Aztán találkoztunk….megbeszélt helyen,tömegben….forgalmas középületben…30 közös ismerősünkkel egy időben.De beszélgettünk…érintések nélkül….és néha szavak sem kellettek hozzá,csak az ő barna s,az én kék szemem…

Most naponta beszélünk,vagy neten…vagy telon…vagy összefutunk”véletlenül”….
De ebből baj lesz!….érzem….Most nincs hülyéskedés,nincs flörtölgetés….hisztis huza-vona…Ez szerelem.